A beszédhangok egyszerű, de mégis sokat mondó, bonyolult ismeretközlési eszközök, belső rezdüléseiknek tartalmi, értelmi árnyalatait a rendkívüli alázattal kutató is csak részben érti meg, sok-sok hajnali, tisztaelméjű töprengés nyomán! Olyan ez, mint egy séta a kora reggeli csendben az ébredő erdő fái, harmattól üde növényzete közt. A fenséges csendben a hatalmas fák közt, alig kitapintható törpének érzi magát az ember. Csodákat lát maga körül, de elméje csak részben fogja fel azokat, mert oly nagy az ismerethalmaz, hogy mindenre figyelni sem tud, és amit lát, azt sem bírja mind magába fogadni, mivel elmélyedni legfeljebb csak egyes apró részletekbe képes.

A hangok világa olyan, mint az emberek világa. Az ember egyedül céltalan, nincs értelme életének. Ahhoz, hogy értelmes életet éljen társra, társakra van szüksége, hogy egyénisége teljes terjedelmében kibontakozhasson. Minél többen vannak, annál eredményesebbek, gyümölcsözőbbek.

Egy hang nem ér semmit önmagában, értelmetlen, vagy korlátolt értelmű  kifejezés. Társakra van szüksége, hogy értelme legyen. Társakkal kifejezőbb, értelmes szóvá, szavakká alakul. Ha többen vannak, sokatmondóak, és mély értelmű fogalmak kifejezői.

A hangok közül a mássalhangzók egy része erőteljes, kemény, pattanó, melyek irányt mutatnak, de a lágyabbak is értelmi meghatározók. Vegyük úgy, mintha azok férfiak lennének. Ezek két nagy csoportja a zöngés és zöngétlen. Továbbá ajak-, fog-, szájpadlás- és gégehang. Ezen belül: zár-, rés-, zár-rés-, pergőhang.

A nő lelkivilága érzelmileg gazdagabb, jelképesen virágok színét, illatát, a gyöngédség szellemét viszi a társaságba, mely érzelmet gerjeszt. A nő „fészekrakó”, van egy külön kis világa. A nőiség párhuzama megtalálható a hangokban: minden magánhangzó folyékony zöngehang, az érzelmek igazi kifejezői, a beszéd színét, muzsikáját adják, szótagképzők, mindegyiknek külön zöngéje van, és oda-vissza vonzással keresik a mássalhangzók társaságát. S amint nő nélkül sivár, üres, színtelen a férfisors, úgy magánhangzók nélkül értelmetlen a beszéd. És magánhangzók nélkül nincs dallam.